Tekints Krisztus arcára!

Krisztust az Isten állította a világba, ő merő valóság és meleg élet. Ő nem mítosz. Minden eredeti rajta, s minden vonás az egészhez tartozik, s az egésznek nagy gondolatától határoztatik meg. … Őt az Úr gondolta, s nem filozófia alkotta, s ha nem lehet sok fűből pálmát, sok szöcskéből paripát, sok vályogházból gót dómokat alkotni: épp oly kevéssé lehet sok emberből, sok ideálból egy Krisztust előteremteni.
Krisztus Urunkat nem lehet kimagyarázni semmiféle filozófiából ….
… Krisztus Urunk azt mondja: „Non veni pacem mittere, sed gladium”, nem hoztam békét, hanem harcot. Az evangélium, mely életet hirdet, sürgeti a küzdelmet elsősorban saját rossz természetünk, másodsorban tökéletesedésünk külső akadályai s az emberiség haladásának ellenségei ellen. Ez a harc a szellem harca; ez a harc a világosságnak s az erénynek harca, mondjuk, ez a harc az ember harca az állat ellen. … tekintsünk fel Krisztusra!
Gyönge hitű, modern ember: „Respice in faciem Christi tui” – tekints Krisztusod arcára! Bízzál benne, ő meggyőzte a világot. S ha talán nem bízol, menj, nézz széjjel a világban, s ha találsz szebbet, jobbat, fölségesebbet, nemesebbet, izzóbbat, szárnyalóbbat, menj utána, kövesd azt. … Menj, én biztosan tudom, hogy visszajössz …

Prohászka ottokár: Az élet igéi (I)
Dominus Jesus (III)