Isten nem az objektív szemlélet révén, hanem „a bensőségesség végtelen szenvedélyének erejénél fogva" lesz az emberrel. Az „objektíven" helyes istenfogalom nem biztosítja az igazságot. (Kierkegaard: Írásaiból, 387. o., Bp, 1969)
„Tegyük fel, hogy egy ember... Isten helyes felfogásával a tudatában ... hamisan imádkozik; bálványimádók közt él egy másik, de imája a végtelenség egész szenvedélyét tartalmazza, noha bálványképre függeszti a tekintetét. Hol van hát inkább az igazság? Valójában Istenhez fohászkodik az egyik, noha bálványt imád; a másik az igaz Istenhez küld hamis imát, s ezért igazában ő a bálványimádó" (i. m. 388. o.).
A hit nem az értelem, hanem az akarat tette: „Csak a bizonytalanság van itt meg objektíve, de épp ez teszi feszessé a bensőségesség végtelen szenvedélyét, s az igazság éppen az a vakmerőség, hogy a végtelenség szenvedélyével az objektíve bizonytalant választjuk" (i. m. 391. o.).
Forrás: Nyíri Tamás: Filozófiatörténet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése