Gondolatok a hitről

Vannak emberek, akik kijelentik, hogy nem hisznek Istenben, mert az “nem tudományos” vagy “nincs rá bizonyíték.” Valójában ha elfogadnák, hogy van Isten, akkor azt is el kéne fogadniuk, hogy felelősek neki és szükségük van a megbocsátására (Róma 3:23; 6:23). Ha Isten létezik, akkor el kell számolnunk neki a tetteinkkel. Ha nem létezik, akkor azt csinálhatunk amit csak akarunk, nem kell aggódnunk Isten ítélete miatt. Hiszem, hogy az evolúcióhoz azért ragaszkodnak olyan sokan a társadalmunkban, mert így jutnak az emberek más lehetőséghez, mint a Teremtő Istenben való hit. Isten létezik és ezt mindenki tudja. A tény, hogy néhányan olyan agresszíven próbálják cáfolni a létezését igazából még egy érv amellett, hogy ő létezik.

Engedj meg még egy érvet Isten létezésére. Honnan tudom, hogy Isten létezik? Onnan, hogy beszélek vele minden nap. Nem a fülemmel hallom, ahogy válaszol, de érzem a jelenlétét, a vezetését, és tudom, hogy szeret, és hogy szükségem van a kegyelmére. Voltak az életemben olyan dolgok, amiknek az egyetlen lehetséges magyarázata Isten volt. Ő csodálatos módon megmentett és megváltoztatta az életemet, így nincs más választásom, mint elismerni az ő létezését és örülni neki. Önmagában egyik érvelés sem győzhet meg bárkit, aki nem akarja elfogadni ezt a fájdalmasan tiszta igazságot. Végülis Isten létét hit által kell elfogadni (Zsidók 11:6). A hit Istenben nem egy vak ugrás a sötétbe, hanem egy biztos lépés egy világos szobába, ahol már ott van az emberek 90%-a.