2014. okt. 16.

Egy indiai a kereszténységről

Részletek Selvarajan Yesudian Rádzsa - jóga című könyvéből.

"Elhagytam hazámat, hogy Európába jöjjek megismerkedni a nyugati testneveléssel és testkultúrával... Örömtől dobogó szívvel gondoltam arra, hogy a kereszténység igazi hazájához közeledem, ahol az igazi felebaráti szeretetben élők milliói közé jutok. Keresztény világ! Milyen nagyszerű érzés lesz olyan emberek között lenni, akik évezredes kereszténységben nőttek fel, akik Krisztust vezetőjüknek ismerik, és erre magam is mindenki előtt bátran hivatkozhatom... Most milyen gyönyörű lesz olyan világba érkezni, ahol mindenki Krisztus szellemében él, és mindenki testvéri szereteban forr össze egy nagy családdá. Vajon minden európai keresztény? Ha Európa Krisztust tudta Indiának adni, a hit áldásának milyen özönében élhet ez a világ!... Így ábrándoztam telve boldog reménységgel, s a hajó egyre közelebb vitt Európához...

...azt a kereszténységet, amelyet magamnak a krisztusi szeretet hazájáról kiszíneztem, általánosságban nem találtam meg...

...Ez az esemény, ami eltörölte az addig uralkodó klasszikus világot, Krisztus születése volt. Teljesen új korszak kezdődött születésével...
A csodák és jelek, ammelyeket az apostolok cselekedtek, meggyőzték a népet, és a kereszténység tüze minden irányben elterjedt. Csoportok alakultak, akik eszményi egységben éltek együtt...
... az első keresztényeknek a megrendíthetelen hite és egysége adta a kereszténységnek a mágikus erőt, amely korszakokon át fenntartotta. Az ilyen egység és hit ellen nincs hatalom, nincs fegyver, mert láthatatlanul dolgozik, keresztülhatolva az anyagon, emberi szíven, mindenen, és győz tér és idő fölött. Ezeknek az első keresztényeknek a kiontott vére megdönthetetlen erő, mert az áldozat és szeretet mágiája halhatatlan, mint maga az örökkévaló élet!...

Az üldöztetés megszűnt... A tömeges megkeresztelkedés következménye az volt, hogy az első keresztény gyülekezetek szoros egysége erősen megrendült. A közösségre felépített szabályok meglazultak. Addig, amíg a keresztség felvétele állandó üldöztetést, kínzatást és halálveszedelmet jelentett, csak olyanok lettek keresztényekké, akiknek megingathatatlan, belső átélésből fakadó, fanatikus hitük volt. Azoknak, akik készek voltak arra, hogy Krisztusért bármikor odadobják életüket, nem volt áldozat földi javaikról lemondani s azt a közösségnek átengedve, a keresztények egyszerű életét élni...
De amikor a kereszténység államvallás lett, a keresztények közé nagy számmal özönlöttek olyanok, akiknek tetszett ugyan a felebaráti szeretetre épített krisztusi hit, de nem voltak eléggé érettek arra, hogy azt a mindennapos életükben keresztül is vigyék. Nem voltak hajlandó lemondani személyes életükről, mert nem tudtak felemelkedni a krisztusi énbe...
Tény, hogy a tömeges megkeresztelkedéssel felszaporodott keresztények között nagyon sok volt a nem valódi keresztény. Az egyház kénytelen volt engedményeket tenni, és az első keresztény gyülekezetek közösségre és puritán egyszerűségre felépített szigorú szabályait a nagy tömeg részére erősen enyhíteni.
Idők múlásával a közösségek teljesen el is tűntek...

... A nagy tömeg sohasem értette meg Krisztus hatalmas tanítását...
Az alacsony fokon álló ember a halhatatlanságot mindig a testére értelmezi...
... A kezdetleges tömeg a krisztusi tanok anyagtalan szellemiségéből nem tudott erőt meríteni, mert a szellemi sík - Krisztus országa, mely nem e világból való - megközelíthetetlen volt és marad mindig a számára...

... az átlagemberek, amikor a fejükben lévő sötétségbe egy-egy fénysugár bevilágított, azt hitték, hogy mindent tudnak, és a vallás betű szerinti értelmezésére alapozott hitük megrendült. Belenéztek a mikroszkópba, látták a sejteket, a bacilusokat, megismerkedtek az emberi test csodálatos szerekezetének anyagi részével, s máris jogosultnak érezték magukat arra, hogy megtagadják a lélek és Isten létezését...
Az emberek vallásba vetett hite megrendült (a tudomány hatására). Megrendülhetett, mert gyermekes hit volt, emberi módon elképzelt mennyországról, röpködő angyalokról, aranytrónuson ülő, hosszú szakállas Istenről. Az ilyen hit megrendülhet, mert nem belső meggyőződésre épült, hanem mások által életre hívott, képzelet szülte álomképekre. Ezekből a tudás világossága mindenkit felébreszt, és látszólagos hitetlenség lép a helyébe. De a tudás csak akkor hoz hitetlenséget, ha megáll félúton. A tudás állandó növekedésével tisztuln kezd az emberben Isten képe... Az igazi tudás meghozza az igazi hitet, ami megdönthetetlen, mert meggyőződésből és belső átélésből fakad...
Az Isten nem tűnik el soha. Ha az ember átmenetileg, mert nagyon okosnak tartja magát, vakságában nem is látja Istent, Isten látja őt, és soha el nem hagyja..."

Nincsenek megjegyzések: