A szív hálája az Egyetlen felé

Áldalak téged, mennyei Atya,
Uram Jézus Krisztusnak Atyja,
hogy méltóztattál megemlékezni rólam,
szegény nyomorultról.
Ó, irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene,
hála néked, hogy engem,
bár minden vigasztalásra méltatlan vagyok,
újra meg újra vigasztalásaidban részesítesz.
Áldalak téged mindig és dicsőítelek egyszülött
Fiaddal és a Vigasztaló Szentlélekkel együtt,
hej, Uram Istenem, szent Szerelmesem,
ha te szivembe költözöl,
minden vigadozik bennem.
Te vagy az én dicsőségem,
szivemnek ujjongása.
Te vagy reményem, menedékem
zaklattatásom napján.
De mivel még gyönge vagyok a szeretetben
és tökéletlen az erényben,
szükségem van arra, hogy megerősíts
és megvigasztalj.
Látogass hát meg gyakrabban engem,
oktass szent tanításaiddal,
szabadíts meg ösztönösségemtől,
és gyógyítsd meg szívemet
minden rendetlen vonzalomtól,
hogy bensőmben meggyógyulva és alaposan
megtisztulva alkalmas legyek a szeretetre,
erős a türésre, állhatatos a mindvégig való megmaradásra.

Kempis Tamás: Krisztus követése