2015. febr. 27.

Elégni Istenben

Eckhart : Szent Ágoston mondja: Isten számára semmi nincsen távol vagy messze. Ha azt akarod, hogy számodra se legyen semmi távol vagy messze, akkor igazodj Istenhez, mert nála ezer esztendő annyi, mint a mai nap. Továbbá azt mondom: minden fájdalom a szeretetből és vonzalomból ered. Ezért, ha múltbéli dolgok miatt bánkódom, akkor bennem, szívemben szeretet és kötődés van a múltbéli dolgok iránt, és Istent nem szeretem teljes szívemből, még nem azt szeretem, amiről Isten azt akarja, hogy szeressem és Ővele szeressem. Miért lenne csoda aztán, ha Isten hagyja, hogy – teljes joggal – kárt és bajt szenvedjek el? Szent Ágoston mondja: "Uram, nem akartalak elveszíteni, de kapzsiságomban Melletted a teremtményeket is birtokolni akartam… Azt is mondja egy másik helyen, hogy túlságosan mohó az, akinek nem elegendő egyedül Isten..

Eckhart : Most valami másról beszélek. Az nem lehet jó ember, aki nem akarja azt, amit Isten minden esetben akar, mert lehetetlen, hogy Isten bármi mást akarna, mint a jót….
Amikor a tűz hatását kifejti, meggyújta a fát és égeti, akkor a tűz a fát egészen finommá teszi, korábbi magától különbözővé. Durvaságát, hidegségét, súlyát és nedvességét elveszíti, és a fát magához: a tűzhöz teszi egyre jobban hasonlatossá, ámde nem nyugszik meg, nem csillapul és nem elégszik meg sem a tűz, sem a fa, semmilyen meleggel, forrósággal vagy hasonlósággal addig, amíg a tűz bele nem szüli magát a fába, és nem adja át neki saját természetét, saját lényegét olyannyira, hogy a tűz mindkettőnek egyformán – nem többé vagy kevésbé – sajátja legyen különbözőség nélkül. S ezért addig, amíg ez be nem következik – állandó füstölés, önemésztés, sistergés, vesződség és harc van a tűz és a fa között. Ha azonban minden különbözőség elvétetik és elmúlik, akkor a tűz megcsendesedik, és a fa elhallgat.

Nincsenek megjegyzések: