2015. márc. 1.

Avilai Szent Teréz; A lélek fohászai Istenhez I.

A következőkben Avilai Szent Teréznek egy kevésbé ismert kisebb művét, szívből fakadó imáinak kis gyűjteményét ismertetjük Szeghy Ernő atya fordításában. Az 1588-ban spanyolul megjelent első kiadásához a következő magyarázatot fűzte a kiadó: „A lélek fohászai és elmélkedései Istenhez, amelyeket Jézusról nevezett Teréz Anya írt különböző napokon 1569-ben, annak a léleknek a sugalmazása alatt, melyet a mi Urunk a szentáldozás után helyezett belé”.

1. Ó, élet, élet, hogyan tudsz te megmaradni, mikor olyan távol vagy a te Életedtől?! Ebben a végtelen elhagyatottságban vajon mivel foglalkozol? Mit csinálsz? Hiszen amit teszel, az mind tele van tökéletlenséggel és hibával! Ki vigasztal téged, ó lelkem, ezen a viharos tengeren? Siratom önmagamat, azonban még inkább azt az időt, amikor nem sírtam. Ó Uram, milyen édesek a Te útjaid! De vajon ki tudna haladni félelem nélkül?! Attól félek, hogy hiába vesztegetem az időt, hogy nem szolgálok neked, s mikor azután szolgálatot akarok neked tenni, nincs semmi, amit elégnek gondolnék arra, hogy tartozásomból csak valami keveset is törlesszek! Egészen a Te szolgálatodra szeretném magamat szentelni, de ha megfontolom nyomorúságomat, belátom, hogy semmi jót sem tudok tenni, hacsak Te nem adod meg hozzá az erőt.

Forrás - Kármel újság:
2002/5 I-II
2002/6 III-IV
2003/1 V
2003/2 VI-VIII
2003/3 IX-XI
2003/4 XII-XIII
2003/5 XIV-XV

Nincsenek megjegyzések: