2015. márc. 27.

Avilai Szent Teréz: A lélek fohászai Istenhez: V.

Azonban milyen bohó kérdést intézek hozzád, Uram! Mintha csak megfeledkeztem volna végtelen nagyságodról és irgalmadról; mintha csak kiment volna az eszemből, hogy miként jöttél e világra a bűnösök kedvéért, hogyan vásároltál meg minket olyan drága áron, és hogyan fizettél bűnös örömeinkért olyan kegyetlen kínszenvedések és ostorcsapások elviselésével! Vakságomat jóvátetted, mikor bekötözték isteni szemeidet, hiúságomat pedig, mikor tövissel koronáztak meg. Ó, Uram, Uram! Mindez csak annál jobban fáj az olyan léleknek, amely Téged szeret. Egyetlen vigasztalásom az, hogy ha majd mindenki megtudja rosszaságomat, annak alapján mindörökre fogja dicsőíteni a Te irgalmadat. Mindamellett nem tudom, még ez is képes-e szüntetni fájdalmamat, mindaddig, amíg színről-színre nem láthatlak ott, ahol véget érnek ezen mulandó élet összes nyomorúságai.
Forrás - Kármel újság

Nincsenek megjegyzések: