2016. febr. 10.

Hűségesek és hűtlenek

Pável Márta

Mióta ember létezik és tud magáról, alapérték a hűség kérdése, mert az életünk minden területét behálózza. Az ember egyik legfőbb vágya, hogy ne legyenek hűtlenek hozzá. Érthető ez államra, államfőkre, barátra, családra, férjre, feleségre stb. Miért van ez a tudatunkban vagy a tudatalattinkban? Mikor tapasztaltuk meg, honnan tudjuk, hogy van olyan, hogy létezik hűség, amire vágyunk? Mint hívő csak Istenre tudom ezt visszavezetni, aki abszolút hűség is, és ezt várná el tőlünk is. Ha az irodalmi alkotásokat nézem, ez a gondolat, ez a vágyódás sokszor visszaköszön.

József Attila: Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha egy szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovadat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan,
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék

Erről a versről szinte gyermeki jámborsággal üvölt a hűség természete.

Viszont életstílus, egy szerzetesrend is tükrözheti a hűséget, pl. a kutya, a hűséges eb jelző senkinek sem ismeretlen. Innen származik a híres rend tevékenysége is. Domini canes, ’az Úr kutyái’. Mit is jelent ez? Elképzelem magamban az Isten = az Úr kutyáját, mint egy pulit, mit is tesz? Hűséggel néz az Istenre, szót fogad örömmel/lelkesen szolgál, tereli a nyájat, nincs más dolga – nem is akarna mást tenni –, csak az Urának való szolgálat, folyamatosan csahol = prédikál az Isten ügyében, a lemaradókat kicsit megharapja és hangos csaholással téríti vissza a csapatba, majd örömmel jelzi az Urának, „látod, milyen ügyes vagyok, mindent megtettem” és várja a következő parancsot.

http://www.csontkutya.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=99:a-kutya-mint-szimbolum&catid=36:innen-onnan&Itemid=74 Domini canes: „A kereszténységben a sebet nyalogató kutya a prédikátor jelképe, aki nyelvével, a szó erejével tisztítja meg a bűnösök lelkét.”... „Az alapító Szt. Domonkos attribútuma, akinek születési legendája szerint anyjának álmában fáklyás kutya jövendölte meg születendő gyermeke nagyra hivatottságát… (Santa Maria Novella kolostorának spanyol kápolnájában) fekete-fehér foltos kutyák védelmezik a juhokként ábrázolt híveket a farkasoktól. A teológiai erények közül a Hűség (Fides) attribútuma.”

Az emberi kapcsolatokban, vagy akár isteniekben is, a biztonság jele, hogy szövetséget kötünk, ilyen volt Istennek a zsidókkal kötött szövetség, az Ószövetség, mely alapja a hűség volt mindkét oldalról. Isten soha sem hűtlen, ezt csak az ember teszi. Jézus Krisztus szintén szövetséget kötött velünk az Újszövetségben, megint csak felőlünk kérdés a kitartás, a hűség.

SCHÜTZ ANTAL: AZ EUCHARISZTIA ALAPÍTÓ KRISZTUSI TANÚSÁG GYÖKERE ÉS EREJE, http://vigilia.hu/node/Vigilia_1938_12_facsimile.pdf, „Az emberiség szomjazza a körében megjelenő és állandóan jelenlevő Istent; ez a szomjúság olthatatlan, tehát az emberi természetnek velejárója; kielégítése pedig helyes mederbe terelve a bensőséges életnek legjava gyümölcseit termi, hisz már a pogányoknak nemzeti szentélyei is a nemzeti jólétnek, nagy tetteknek és kiváló kultúrmunkának voltak tűzhelyei... Mindenesetre azért is, mert a szövetkezés lelke, a hűség jelenti a halálig való, mindenestül való odaadást és készséget. Vitam et sanguinem, vért és életet! ez minden szövetségi hűségnek jelszava.”

Ugyanígy megtalálható a hűség gondolata az egyik legnagyobb keresztény írónk verseiben is.

Sík Sándor: A hűséges hűtlenségről
A szemem sokszor hűtelen.
sokszor az idegenbe téved.
Pedig tudom: Te vagy az Élet,
Te vagy a Szerelem.
De lásd, Te messze vagy,
akkor is, mikor beszélek veled,
akkor is, mikor megérintelek,
akkor is, mikor a kezem fogod.
És olyan szédítő a forgatag!
És látod, szerteszét körültem
olyan sok égő tűz lobog!
Ó, én erősen tartalak,
de hogyha néha megszédülten
megroskadok és megcsuklik a lábam,
s megperzselem az ujjamat,
nem, nem az ujjamat, a lelkemet,
úgy-e tudod, hogy az nem én vagyok?
Hogy én akkor is, ott, az éjszakában,
amely rámhull és eltemet,
akkor is, mikor elsodornak
és visznek haragos habok,
úgy-e Te tudod, hogy mindez hiában,
hogy én akkor is a tied vagyok?
Mert látod, én nagyon,
nagyon szeretnék,
én fogom a kezed,
de a szemem, a két szemem
még nem egészen a tied,
mert nem egészen enyimek még.
Tudod, ha csak egy szemem lenne!
És másfelé nem nézne sohasem,
csak befelé, befelé mindig!
És mindig a Te arcod égne benne!
De így, látod, százfelől hintik
a sugarat rám emésztő tüzek,
s két szememben, e két gonosz tükörben
száz csillanó csillagra törten
táncolnak és tündöklenek.
És százfelé húznak, cibálnak
sodró szelei a világnak,
és én százfelé szakadok,
de az nem én vagyok.
És tudom: én vagyok a vétkes,
az én hívságos két szemem.
Lásd, épp ez az, ami a lelkemen
ilyenkor marcangolva tépdes.
Betegje, rabja én e rossz szemeknek,
tudom, hogy csak téged szeretlek,
s tudom, hogy bántalak.
Lásd, ez nagyon kegyetlen gondolat.
És rám talál a tüzeken keresztül
és kemény karmait lelkembe ássa.
És nem tudok gondolni másra:
ilyenkor szüntelen rád gondolok.
Akkor vagyok a tied mindenestül,
amikor hűtelen vagyok.

Megható, nagyon szép, amikor a hitetlenségünket magyarázza, szinte maga elé tartja a rossz természetünket, a vágyainkat, mint egy pajzsot védekezésül felemelve mondja az Istennek: „úgy-e tudod, hogy az nem én vagyok?” és biztosítja az Urat, bármi is történik, reméli, hogy tudja „hogy én akkor is a tied vagyok?” Ez az igazi hűségesnek lenni akarás. „Akkor vagyok a tied mindenestül, amikor hűtelen vagyok.” Ez nagyon megszívlelendő, az állandó kitartani akarás még akkor is, ha testünk „és én százfelé szakadok, de az nem én vagyok”. Bizony ilyen gyenge és nyomorult, szánandó az ember, de Isten így is szeret minket.

Mikor lesz életünk vonzóvá? Ha a hűség (mint isteni tulajdonság) jellemzi, még akkor is, ha ez a XXI. századra devalválódott. Nézzük meg, akik minden törvényt megszegnek, hagyományos értéket eldobnak, nem boldogabbak, csak pótszerekkel tudnak élni. Minket, akik lelkibb, magasabb szellemi szinten álló emberek akarunk lenni és azok is akarunk maradni, nem érdekelhet a liberális, nekem mindent szabad stb. divat, mert a végső értékek Istennél vannak, amik nem divathullámok, hanem örök elvárások.
Maradjunk meg ebben a lelkiségben, és a tükörből egy békés, szelíd, jóságos ember fog visszanézni. Ez az egyik legfőbb, amit saját lelki érdekünkben tehetünk.

Nincsenek megjegyzések: