Azt mondják, hogy elméletileg egy rettenetesen mély kútból felnézve még nappal is láthatóvá válnak a csillagok. Apró fényes pontok az égben. Reményünk utolsó szikrái. A mélységben, a sötétségben, bezárva lenni kicsi, szűk helyen, itt nem maradt semmi más, csak az ég hívogató apró fénypontjai. De vannak fénypontok. Mi az, ami elveheti tőlem ezeket a reménysugarakat? Én vagyok. Én vagyok az, ha nem nézek fel. Én vagyok az, ha mint a nappali légkör vakító kéksége, az ego, nem fogadom el a tényt: semmi sem vagyok. Csak egy sötét, mély kút. Onnan nézek fel. Az ég apró csillagain keresztül hatolj be hozzám Hatalmas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése