Ha az ember választhat, hogy mi viszi közelebb Istenhez, akkor válassza mindig azt, ami nagyobb szeretettel jár, és minden erejéből forduljon befelé. Szolgálja Istent kívül és belül egyaránt minden dologban az Ő akaratának megfelelően, nem pedig saját feje szerint. Mehet az ember ahová csak akar, tehet bármit, ha nincs benne Isten, járása bizonytalan lesz, mint ahogy az Írás is mondja: »Jaj annak, aki egyedül van. Ha elesik, nincs ki felsegítse« (Préd 4,10). Mert hiszen valóban egyedül van az az ember, aki Istent nem hordozza mindig önmagában, bármerre is menjen, bármit is tegyen. Ám hogyha az ember előre gondoskodott arról, hogy várkastélyának ura a helyén legyen, akkor lelkét nem tudja bevenni az ellenség.
Johannes Tauler: 27. szentbeszéd (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése