Az ember óriási jelentőséget tulajdonít az úgynevezett normalitásnak. Értéknek tekinti azt, és ehhez viszonyít. A szúfik ezt a köznapi értelemben vett normalitást nem tekinthetik értéknek, inkább akadálynak. El kell tudni térnie a misztikus úton járónak az átlagos, bevett működéstől ahhoz, hogy magasabb rendű lényét, és ehhez tartozó minden képességét, lehetőségét birtokba vehesse. Vállalnia kell azt, hogy különbözni fog, tehát abnormális lesz a tömeg szemében, a szabadság elérésének útja mindezt megköveteli. És ebben fokozatosan rá kell ébredni korábbi gondolkodásának, normalitásnak hitt minőségének korlátozottságára, és egy radikálisan más felfogást kell elsajátítania. Ebben az új felfogásban sokkal szabadabb az átjárás az egyes lehatárolt, meghatározott területek között. Ezek nem zárják ki egymást kölcsönösen, hanem inkább áthatják, komplexebb viszonyrendszerek tűnnek fel a megértés horizontján, kiterjed a belátás és megsejthető a lét végtelen egységessége, szépsége és a mögötte álló felfoghatatlan bölcsesség mélysége. Ez a racionálison túlmutat, egy mélyebb, sokkal finomabb és részletesebb összefüggésrendszer keretein belül, ami szintén egy sajátos racionalitás, de már részét képezi a szív bölcsessége is. Nem az egyéni érdek lesz a titkos vagy feltárt mozgatórugó, hanem az a misztérium, amit a misztikusok Isten akaratának hívnak.
http://www.kagylokurt.hu/15992/nem-kategorizalt/a-nevetes-szent-miszteriuma-a-humor-mint-beavatas.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése