„A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: «Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok!»” (Lk 23,27-28) Isten önmagát adja oda azoknak, akik mindent elhagynak érette. Ő nem személyválogató. Ő mindenkit szeret (…), szégyelljük magunkat (…), hát mi mindezt a nagy kincset, gyönyörűséget és végtelen dicsőséget kizárólag a mi édes Jézusunkkal akarjuk magunknak megszereztetni?! Ha már Cirenei Simonnal nem segítünk neki vinni a keresztet, nem illenék-e, hogy legalább sirassuk őt Jeruzsálem leányaival? Vagy talán azt hisszük, hogy örömök és szórakozások közepette élvezhetjük azt, amit ő nekünk annyi vérontás árán szerzett meg? (Önéletrajz, XXVII. fej. 279. o.)
forrás: karmelita.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése