Egy napon az oratóriumba lépve egy szentképet találtam ott; valami ünnepség készült a kolostorban; arra kérték kölcsön, s egyelőre oda tették. Krisztus Urunkat ábrázolta, sebektől borított testtel, s olyan áhítatra gerjesztő volt, hogy látása mélyen megrendített. Azt mutatta ugyanis, hogy mit szenvedett ő miértünk. Mikor elgondoltam, milyen rosszul fizettem én azokért a sebekért, olyan fájdalom fogott el, hogy azt hittem, megreped a szívem. Odaborultam és sírva-zokogva könyörögtem neki, erősítsen meg már engem egyszer végre-valahára, hogy soha többé meg ne bántsam. ( ... ) Úgy emlékszem, azt mondtam neki, hogy nem kelek fel onnét, amíg csak meg nem adja, amit tőle kérek. Úgy látom, meghallgatta, mert attól kezdve sokat javultam.
Aviali Szent Teréz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése