Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!" A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva.
(János 19,19-20)
A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja." Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" – mondták.
(Máté 27,45-50.54)
Jézus keresztje fölött írva áll az akkori két világnyelven – latinul és görögül – illetve a választott nép nyelvén – héberül –, hogy ki is ő: a zsidók királya, Dávid megígért fia. Pilátus, az igazságtalan bíró, akarata ellenére prófétává lett. A világ nyilvánossága előtt kihirdetésre kerül Jézus királysága. Jézus maga nem fogadta el a messiási címet, mert az egy hatalomról és a megszabadításról alkotott hamis – emberi – a képet hívott elő. Azonban most ott állhat nyilvánosan a cím – a Megfeszített fölött. Ő így valóban a világ Királya. Most valóban „felmagasztaltatott”. Alászállásában felemelkedett. Most töltötte be radikálisan a szeretet megbízatását, teljesen odaadta önmagát, és éppen így Ő most az igaz Isten megnyilatkozása, Istené, aki a Szeretet. Most már tudjuk, kicsoda Isten. Most már tudjuk, hogy is néz ki a valódi királyság. Jézus a 22. zsoltárt imádkozza, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem…” (Zsolt 22,2). Magába veszi az egész szenvedő Izraelt, az egész szenvedő emberiséget, Isten hiánya sötétségének drámáját, és így ott mutatja fel Istent, ahol végképp legyőzöttnek és távollévőnek tűnik. Jézus keresztje érdekes esemény. A világ elsötétedik, amikor Isten Fia elszenvedi a halált. A föld megremeg. A kereszten pedig kezdetét veszi a pogányokból való Egyház. A római százados felismeri, megvallja, hogy Jézus az Isten Fia. A keresztről győz Jézus – mindig újra!
Imádság:
Úr Jézus Krisztus, halálodkor a nap elsötétedett. Mindig újra a keresztre szögeznek Téged. A történelemnek ebben az órájában éppen Isten hiánya sötétségében élünk. A szenvedés és az emberi gonoszság túláradása mögött Isten arca, a Te arcod homályosnak, felismerhetetlennek tűnik. Ám éppen a kereszten ismertetetted meg magadat. Éppen mint szenvedő és mint minket szerető vagy te a Felmagasztalt. Éppen onnan, a keresztről győztél. Segíts, hogy a sötétségnek és a zavarnak ebben az órájában felismerjük arcodat! Segíts, hogy higgyünk neked és kövessünk Téged a sötététségnek és a szükségnek éppen eme óráiban! Mutasd meg magad újra a világnak ebben az órában! Ragyogtasd fel fölénk üdvösségedet!
XVI. Benedek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése