Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya." Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.
(Máté 27,37-42)
Jézust a keresztre szögezik. A torinoi lepel megmutatja nekünk eme kivégzési mód hallatlan kegyetlenségét. A felajánlott fájdalomcsillapító italból Jézus nem iszik: A keresztre feszítés teljes gyötrelmét tudatosan vállalja fel.Egész testét összetörték; a Zsoltár szavai valóra váltak: „Féreg vagyok, nem ember, a nép szégyene, akit mindenki megvet” (Zsolt 22,7). „Megvetett volt, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat … a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá” (Iz 53,3k).Álljunk meg a szenvedés e képe, a szenvedő Istenfiú előtt. Tekintsünk reá az önelégültség és az örömhajhászás óráiban, hogy megtanuljuk a határok betartását, a pusztán anyagi javak felszínességének belátását. Tekintsünk reá a szükség és a megpróbáltatás pillanataiban, hogy felismerjük, hogy éppen így Isten közelségében vagyunk. Próbáljuk meg felismerni arcát azokban, akiket meg szeretnénk vetni. A megvádolt Úr előtt, aki nem akarta arra használni hatalmát, hogy leszálljon a keresztről, hanem a Kereszt fájdalmát egészen a legvégsőkig átszenvedte, még egy gondolat eszünkbe juthat. Antiochiai Ignác, aki maga is az Úrért bilincsekbe lett verve, dicsérte a szmirnaiakat megrendíthetetlen hitük miatt: Húsukban és vérükben mintha az Úr Jézus Krisztus keresztjére lettek volna felszögezve (1,1). Engedjük magunkat felszögeztetni Jézusra, és ne engedjünk semmilyen kísértésnek, amely el akar oldani bennünket Tőle és a gúnynak, amely be akarja ezt beszélni nekünk.
Imádság:
Úr Jézus Krisztus, te hagytad magad felszögezni a keresztfára, és magadra vállaltad ennek a szenvedésnek rémisztő kegyetlenségét, tested és méltóságod elpusztítását. Engedted, hogy odaszögezzenek Téged, kibúvók és kompromisszumok nélkül szenvedtél. Segíts, hogy ne meneküljünk az elől, ami kiméretik reánk! Segíts, hogy szorosan hozzád kötődjünk! Segíts, hogy átlássunk azon a hamis szabadságon, amely el akar bennünket űzni Tőled! Segíts, hogy elfogadjuk a Te „kötött” szabadságodat, és a hozzád való erős kötődésben megtaláljuk az igazi szabadságot.
XVI. Benedek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése