Két buddhista szerzetes a monostorukba vezető úton a folyó partján egy csodálatosan szép nővel találkozott. hozzájuk hasonlóan az asszony is át akart kelni a folyón, de a vízállás nagyon magas volt. Az egyik szerzetes erre a nyakába vette a nőt, és átvitte a folyón.
A másik szerzetes ezen rettenetesen felháborodott. Két egész órán keresztül korholta a másikat hanyagsága miatt, mert az megszegte a Regulát: hát elfeledkezett szerzetesi mivoltáról. Hogy merészelt egyáltalán hozzáérni ahhoz az asszonyhoz? Arról nem is beszélve, hogy keresztülvitte a folyón!
Mit szólnak majd az embnerek? Meggyalázta a vallásukat! És csak mondta, mondta a magáét.
A vétkes szerzetes egy darabig türelmesen hallgatta a véget nem érő prédikációt, de aztán közbeszólt, mondván:
- Testvér, azt a nőt én a folyóparton hagytam.
Te még mindig cipeled?
Anthony De Mello: A madár dala
A másik szerzetes ezen rettenetesen felháborodott. Két egész órán keresztül korholta a másikat hanyagsága miatt, mert az megszegte a Regulát: hát elfeledkezett szerzetesi mivoltáról. Hogy merészelt egyáltalán hozzáérni ahhoz az asszonyhoz? Arról nem is beszélve, hogy keresztülvitte a folyón!
Mit szólnak majd az embnerek? Meggyalázta a vallásukat! És csak mondta, mondta a magáét.
A vétkes szerzetes egy darabig türelmesen hallgatta a véget nem érő prédikációt, de aztán közbeszólt, mondván:
- Testvér, azt a nőt én a folyóparton hagytam.
Te még mindig cipeled?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése