Krisztus követése Ill. könyv 25.
Ne gondold hát, hogy igazi békességbe
jutottál, ha semmi nehézséget sem érzel,
akkor sincs minden rendben,
ha ellenkezésbe nem ütközöl,
az sem a végső tökéletesség,
ha minden kedved szerint alakul,
még akkor se bízd el magad,
ne gondold, hogy Isten különösképpen szeret,
ha nagy áhítatosság és lelki édesség árad el benned,
mert nem ezekben mutatkozik meg,
hogy ki az erénynek igaz bajnoka,
és nem ezekben áll az ember igazi előmenetele
és tökéletessége.
Hát miben, Uram?
Abban, hogy teljes szívvel
Isten akaratának ajánlod magad,
sem kicsinyben, sem nagyban nem keresed azt,
ami a tiéd,
sem itt a földön, sem az örökkévalóságban.
Úgy, hogy arcod elváltozása nélkül maradj meg
a hálaadásban
ha jól s ha rosszul megy a sorod,
mindent egyforma kedvvel fogadva.
Ha olyan erős és kitartó leszel majd
a reménykedésben,
hogy a belső vigasztalás elapadása idején
arra készíted föl szívedet, hogy még több bajt is
el tudjon viselni,
s nem háborogsz, mint aki méltatlan
ekkora nyomorúságra,
hanem minden rendelésemben igaznak mondasz
és szentnek dicsérsz,
akkor jársz az igaz békének útján,
és bátor reménységgel lehetsz,
hogy újra ujjongva meglátod majd arcomat.
Ha majd eljutsz önmagad teljes megvetéséig,
tudd meg, hogy a földi élet lehetőségei szerint
akkor áraszt el a béke bősége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése